Drága Anyukámnak…
szeretném megköszönni mindazt, amit értem tett az elmúlt évek során! Nem volt neki könnyű dolga velem, ezt elárulhatom. 
Óvott, védett, szeretett, tanított, ha kellett megdorgált. Az, aki mára lett belőlem, nagyban az ő érdeme és persze apukámé is. Sokszor nem értettem, főleg kamaszkoromban, hogy bizonyos dolgokat miért nem enged, miért nem mehetek ide vagy oda, és miért kell korábban hazajönnöm, mint szeretném. Most már tudom, és hálás vagyok érte, hogy nem hagyta, hogy menjek a konok fejem után.
Köszönöm!!!
Az én egyik kedvenc képem (balról jobbra: én-anci-hugi):
Anci kedvenc képe 1. (óvodai ünnepély után, az imádott korong alakú nyalókával, aminek a közepén átlátszó, színes minta volt):
és Anci kedvenc képe 2. (a réges-régi lakásunkban bohóckodom egy sapkával)
Anyák napjára készülve
Múlt hét végén Anikó látogatott el hozzám, és nagy örömömre a négyéves kislánya is vele tartott. Anikó gyönyörű kismama és nem kicsit strapabíró. Le a kalappal… 37 hetes pocakkal és egy négyéves, virgonc lánykával vette a nyakába a várost. A fotózás elején Réka még kicsit szégyenlősködött, a végére viszont úgy belelkesedett, hogy alig győzte behordani a fotós kellékeket amik megtetszettek neki Angyalszárny, virágok, takarók, puffok, kellékek garmada állt rendelkezésére, amit ő ki is használt kedvére. Nem hiszem, hogy gond volt délután az alvással
A közeledő anyák napja ihlette:
Szépséges, csodaszemű Réka:
Kis tesó odabent egy csöpp fiúcska:
Már nagyon várják őt:
Egy nyugis pillanat:
Végezetül egy werkfotó (Réka hirtelen odaugrott anyukája mellé és kényelembe helyezte magát):
